Csin-dinasztia zászlója

Tao-kwong 1820-1850

Tao-kwong 1820-1850

Az árvizek és az éhínségek megakadályozása érdekében egyre sürgetőbbé vált a Sárga-folyó menti töltések megerősítése, valamint a Peking rizsellátásban nagy szerepet játszó Nagy-csatorna felújítása. A korrupt hivatalnokok azonban elsikkasztották a munkálatokra kiutalt pénzt, a császár pedig nem merte csökkenteni a karbantartók létszámát, nehogy a csatorna még rosszabb állapotba kerüljön. 1849-re a Nagy-csatorna hajózhatatlanná vált, így a dél-kínai rizst csak a kalózok támadásainak kitett tengeri útvonalon tudták Pekingbe szállítani. Már az előző császár idejenén is komoly gondokat okozott a tengeri kereskedelemben a a kínai partokat elözönló kalózok népes száma.A csatornai hajósok ezrei veszítették el munkájukat, s ez tovább szította a társadalmi elégedetlenséget. Valószínűleg a legjelntősebb esemény az első ópium háború kitörése volt.

Tao-kwong cash

Az első ópiumháború 1839-1842

Kína alapjában véve mindig is elzárkózott a bárminemű importtól. Azonban Európába nagy mennyiségben exportált selymet, fűszereket illetve teát.  Így viszont a Kína semmi egyebet nem fogadott el a termékeiért cserébe, csupán ezüstöt. Az ópium megjelenése a piacon viszont megváltoztatta a helyzetet. Kína hatalmas mennyiségben szerzett be ugyanis ópiumot, a lakosság jelentős része függővé vált.  A Brit-Kelet-Indiai társaság eleinte monopol helyzetben volt. Indiában termeltette a tiszta és jó minőségű ópiumot, melyet aztán Kínába szállított. Természetesen ezt a nagy hasznot hajtó üzletet az angliai kereskedők nem nézték jó szemmel, és megszavazták a Kelet-Indiai társaság monopóliumának megszüntetését. Az ópium importjának nyilvánvalóan katasztrofális egészségügyi és gazdasági következményei miatt 1839 márciusában Kína betiltotta az ópiumimportot, és az ország területére becsempészett nagy mennyiségű kábítószert megsemmisítette. Ennek következményeként néhány hónappal később kirobbant az első ópiumháború Anglia és Kína között. Anglia hatalmas technikai fölénnyel rendelkezett, melyet kínai létszám sem tudott ellensúlyozni. Így került Sanghaj és Hongkong is angol fennhatóság alá. Természetesen az ópium kereskedési tilalom is megszűnt. Nem beszélve a 21 millió dollár kártérítésről, melyet Anglia követelt Kínától.

Shen-fung 1850-1861

Shen-fung 1850-1861

Tao-kwong 4.fiaként került trónra. Uralkodása alatt tört ki a már több ország részvételével zajjló második ópium háború, mely a végzete felé sodorta a csing dinasztiát (1856-1860).  Uralkodása alatt tört ki a Tajping felkelés is.

Shen-fung cash

Tajping felkelés
A felkelés kitöréséhez vezető ok megértéséhez szükséges néhány fogalom megismerése. A 18. századi Kína törvényszerűen került gazdasági stagnálás, mely a szegénységben élő parasztokat viselte meg a legjobban. Ezt dinasztikus ciklusnak nevezzük. Enek lényege, hogy Kína közel 4000 éves fennállása alatt ciklikusan követték egymást a következő szakaszok: aranykor és hanyatlás. Ennek magyarázata igen egyszerű. Alapvetően kis lakosság esetén, békés időszakban természetes, hogy a jólét miatt nő a lakosság száma. Ellenben a termőföld nem nő olyan ütemben, hogy képes legyen táplálni sokszoros lélekszámot. Így egyre rosszabb körülmények közé sodródik a lakosság, nő az uralkodó hatalommal szembeni ellenállás. Felkelések törnek ki, melyeket persze nem mindenki él túl. Így újra csökken a lakosság száma, az aktuálisan meggyengült uralkodót pedig egy másik dinasztia követei. És minden kezdődhet elölről.
Szót kell még ejteni a hakka népcsoportról. Ők eredetileg Észak-Kínában éltek, ám a barbár támadások miatt, kénytelenek voltak Dél-Kínába költözni, ahol egyáltalán nem fogadták őket szívesen. Teljesen ki lettek közösítve. Igazán közutálatnak a 19. század elejétől örvendtek, mivel ekkor vették fel a keresztény vallást. Hakka származású volt Hong Xiuquan is, aki civil adminisztrátorként szeretett volna dolgozni. Ehhez azonban nélkülözhetetlen egy állami vizsga letétele, mely neki negyedszerre sem sikerült. Ez olyannyira elkeserítette, hogy bele is betgedett. Egy lázálma során öreg szakállas emberrel álmodott, aki egy kardot adott neki, hogy azzal irtsa démonokat. Néhány keresztény tekercs elolvasása után, arra a következtetésre jutott, hogy az öregember, nem más mint Isten ő pedig az ő második fia. Ezen élmények hatására megkeresztelkedett, egész családját is megkeresztelte, sőt egész faluját. A mozgalom növekedésével a helyi elit is felfigyelt rájuk és támogatták is őket. Hong 38. születésnapján kihirdették a forradalmat. Ő maga pedig Mennyei Királlyá avanzsált. 1853-ra már közel 800 ezer főt számlált a szekta, mely eleinte csak a kalózok és ópium ellen harcolt, majd a Csing dinasztia ellen fordult. Hadsereget szerveztek, mely először Nankingot foglalta el. Ez volt Kína déli fővárosa. Átnevezték Mennyei Fővárosnak. A Mennyei Király itt építtetett magának palotát, ezáltal a lázadók székhelyévé téve meg a várost. A felkelés kimenete akkor dőlt el mikor a tajping sereg Sanghaj ellen vonult, amit viszont angolok védtek. Itt szinte várható volt a vereség. Innentől számítva 5 év múlva halt el a felkelés. Maga Tajping királyság vallási alapú volt, leginkább a protestáns vallásokhoz lehetne hasonlítani. Volt saját tízparancsolatuk is.  Kifejezetten le akartak számolni a régi vallással, így minden vallási helyet, emléket, tárgyat mely az útjukba került megsemmisítették.  Kifejezetten érdekes, hogy a kommunizmus vagyonközösségi  elve szerint sikeresen tudtak élni. Megszűnt a magántulajdon, minden felesleget a közösbe adtak. Megszűnt a nemi egyenlőtlenség, betiltották a nők lábának összekötözését, így ők is alkalmassá váltak a földműves munkák elvégzésére. A betegeknek, özvegyeknek külön házat hoztak létre, sőt segélyt is kaptak.

Tung-chi 1862-1874

Tung-chi 1862-1874

Egyetlen túlélő fia Shen-fung császárnak. Mindössze 5 éves volt, mikor trónra került. Talán itt érdemes szót ejteni egy kitűnű diplomáciai érzékkel rendelkező katonáról Li Hung-csangról. Sokan csak a kelet Bismarckjaként emlegetik. Már az első ópumháborúban is harcolt, segédkezett a tajping lázadás leverésénél, majd 1870-ben Tung-chi tartományi alkirálynak nevezte ki. Megítélés igen vegyes, mivel a későbbi boxerlázadás során aktívan részt vett a béketárgyalásokon. Ahol ő fogadta el a Kínára rótt hatalmas terheket.

Tung-chi cash

Kwong-shui 1875-1908

Kwong-shui 1875-1908

Legjelentősebb rendelkezése  a 103 napig tartó száznapos reform volt, melynek célja a nehézkes bürökrácia és elmaradottság felszámolása volt. A császár két hónap alatt 27 ediktumot adott ki, így a reform gyorsasága nagy megütközést keltett a konzervatívokban, akik csak a mérsékelt változásokra voltak készek. Gondot okozott még a tradicionális vizsgarendszer felszámolására tett kísérlet is, amely nagy konkurenciát okozott volna a hivatalokat elfoglaló szűk írástudó rétegnek, így veszélyeztetve megélhetésüket. Ennek köszönhetően ők is ellenségesen viszonyultak a reformokhoz. Kwong lényegében alkotmányos monarchiát akart létrehozni. Habár a száznapos reform nem volt teljes kudarc, mégis hatalmas vereség volt a változást akaró erőknek, és végső soron hozzájárult a Csing-dinasztia bukásához is. Kudarca ugyanis azt mutatta, hogy a felülről jövő reformok eleve kudarcra vannak ítélve az udvar ellenállása miatt, és az embereket az alulról jövő változás, a forradalom felé vezette, amelyet ezután egyre többen fogadtak el, mint egyetlen lehetséges eszközt. A kínai társadalom egyre nagyobb része úgy látta, hogy csak a dinasztia trónfosztásával lehet Kínát a pusztulástól megmenteni.

Kwong-shui cash

Boxerlázadás 1899-1900 –nevét az Erényes és harmonikus Öklök titkos társaság rituális mozdulatairól kapta.  Ökölvívásra emlékeztető mozdulatokkal tették ugyanis magukat puskagolyó állóvá. A lázadás a külföldiek ellen szólt az özvegy császárné hallgatólagos belegyezésével (Cixi) Válogatás nélkül gyilkolták a külföldi kereskedőket, diplomatákat, sőt a nem han kínaiakat is. Ezen kívül a keresztény vallásra tért honfitársaikat sem tűrték. A gyilkosságok megakadályozására vegyes nemzetiségű fegyveres csapatok vonultak Sanghaj környékére (angol, osztrák-magyar, orosz, német, olasz, japán,amerikai). Ennek hatására a császárné nyílt parancsot adott a külföldiek lemészárlására. Természetesen ekkor már a külföldi hadsereg is megindította a támadást, és sikerrel fojtott el minden idegen ellenes megmozdulást. Ez végzetes csapás volt a Csing dinasztiára nézve.

Shuen-tung 1909-1912

Shuen-tung 1909-1912

Három évesen örökölte meg a trónt nagybátyja halála után, majd 1912-ben újabb felkelések miatt lemondásra kényszerült. A volt uralkodó továbbra is a pekingi császári palotában lakhatott. Felvette a Henry nevet, így Henry P’u-i néven vált ismertté Nyugaton. 1924-ben titokban elhagyta Pekinget, és az akkori japán koncesszió (gyarmat) területén, Tiencsinben telepedett le. A japánok 1932. március 9-én kinevezték bábállamuk, Mandzsukuo elnökévé, 1934 és 1945 között pedig K’ang-te néven az állam császára volt. A II. világháború végén, 1945 augusztusában orosz hadifogságba esett. 1950-ben visszavitték Kínába, és háborús bűnösként elítélték, de 1959-ben amnesztiával kiszabadult. Ismét Pekingbe költözött, és egy botanikus kert javítómhelyében dolgozott.
Így ért véget a Csing-dinasztia 267 éves uralkodása, valamint lezárult a kínai császárság két évezredes története is. Majd kezdetét vette a köztársaság kora, amelyben Kína még a császárság végnapjainál is zavarosabb képet mutatott. Az első köztársasági elnök a Csing-dinasztia hadseregének vezetője Jüan Si-kajt tábornok lett.

Shuen-tung cash