A Rákóczi-kor pénzverési gyakorlata pontosan leképezi magának a mozgalomnak a kifejlődését és hanyatlását is, alapvetően pedig korábbi évszázadok magyar gazdasági viszonyai határozták meg annak lehetőségeit.
Magyarországon a XV. századtól fogva jellemző volt a pénz- és tőkehiány, ugyanis a nemesfém a behozott iparcikkek ellenében özönlött ki az országból, a főurak luxuscikk-igényeinek kielégítése mellett. A török Porta és bécsi udvar kettős adóztatása csak tovább rontotta helyzetet. A hadakozáshoz természetesen sok pénz kellett. Ennek előteremtésére Rákóczi előtt két módszer állt: külföldi kölcsön felvétele és hadiadó kivetése. Kölcsönt – egy rövid ideig tartó francia segítségen kívül – nem kapott, adót viszont ő maga nem akart kiróni a parasztságra, tudván, hogy az se nem tud, se nem akar fizetni. A hadak felszerelését, a fegyvereket, ruházatot csak külföldről, ott is elfogadott típusú és minőségű nemesfém pénzek révén lehetett megszerezni, de élelemmel és zsolddal is el kellett látni a katonákat, igaz, annak ellentételezése az országon belül maradt. Ez hozta magával azt a kényszerű helyzetet, hogy az arany- és ezüstpénzek egy idő után már csak külföldre kerültek, sőt, nem is Rákóczi saját pénzeit, hanem a korábbi verőtövek felhasználásával I. Lipót pénzeit verték továbbra is, külföldön ugyanis nem vagy csak csökkentett értéken fogadták el Rákóczi pénzeit (maga az osztrák kormányzat is tiltotta a magyar veretű pénzek elfogadását), hiába voltak azonos minőségűek.

Az országon belül rézpénzeket kezdtek használni zsoldként, és ezzel fizettek a parasztoknak a terményekért is. A rézpénz kibocsátása valójában szintén egyfajta kölcsön felvételének minősült, azzal az ígérettel, hogy utóbb majd rendes pénzre – értsd nemesfémre – becserélik. Ez persze elmaradt, így a rézpénzeket nem fogadták el, a nemesfémpénzeket visszatartották, és a szigorú rendszabályok ellenére a rendszer 1707-re összeomlott. Az elértéktelenedett rézpénz körüli vita volt az egyik kiváltó oka az 1707. évi ónodi országgyűlésen történteknek, amely során a túróci követeket lekaszabolták. Ezen a gyűlésen intézkedéseket hoztak a pénzügyi helyzet konszolidálására, amelynek keretében a polturák értékét leszállították. Ezt követően a XX poltura 8-at, a X polturás 4-et ért. Ezt úgy vélték elérni, hogy megkezdték a pénzek ellenjeggyel való ellátását. A próbálkozás sikertelen maradt, 1707-et követően beszüntették a rézpénzek verését. Ezután azok forgalma is megszűnt, végül pedig beolvasztásra kerültek. Ágyúkat és harangokat készítettek belőle.

Rákóczi pénzein 1707 utolsó évszám, bár a nagybányai pénzverde 1708 októberéig, a munkácsi 1711 júniusáig működhetett, így korábbi verőtövekkel (és évszámokkal) verhettek még mind saját, mind Lipót-féle pénzeket.

Forrás: Magyr Nemzeti Levéltár