Március idusa- Brutus legendás denárja

BRUTUS. AR denár, ie. 42 késő nyár-kora ősz. Mozgó katonai verde, Észak-Görögországból. L. Plaetorius Cestianus magisztrátus idejéből. Előlap: fent BRVT, jobbra IMP, balra L.PLAET. CEST, Brutus rövid szakállas feje jobbra. Hátlap:  EID • MAR, a szabadságot szimbolizáló sapka középen, kétoldalt egy-egy kard. Referenciák:  Crawford 508/3, CRI 216, Sydenham 1301, RSC 15.

Ez a rendkívüli denár az egyike azoknak amelyeket Cassius Dio híres művében, a Római Történelem-ben /47. 25, 3/ említ:  Brutus ezt az érmét saját kedvtelésére verette, hátlapján szimbolizálva azt, hogy Cassius és Brutus felszabadította Rómát. Ez az egyetlen denár Brutus veretei közül amelyiken bizonyosan a ő portréja látható. Háromféle aureust, BRVTVS IMP köriratút és háromféle denárt, BRVT IMP ismerünk tőle. Egy tanulmányban dolgozta fel S. Nodelman ezeket a vereteket. Háromféle típust sorol fel: a casca-i aureusokat “barokk” stílusúnak, a costa-i aureusokat “neokalsszikusnak” nevezve, míg az EID MAR denárok a legtökéletesebbek és legprecízebbek mind közül.

Brutus denár /kép forrása: Wikipédia/

Brutus denár /kép forrása: Wikipédia/

Rómában született előkelő, ám politikai szempontból nem túlzottan jelentős családban Marcus Iunius Brutus és Servilia Caepionis gyermekeként. Apai ágon őse volt az utolsó római királyt, Tarquinius Superbust elűző Lucius Iunius Brutus, édesanyja pedig az ifjabb Cato féltestvére és Julius Caesar szeretője volt. Már az ókorban felmerült a gondolat, hogy valójában Caesar volt az apja, azonban ez eléggé valószínűtlen, lévén Brutus születésekor későbbi áldozata alig tizenöt éves volt. Bár Caesarnak volt viszonya Serviliával, az csak viszonya tíz év múlva kezdődött. Apja kivégzése (i. e. 77) után nagybátyja, Quintus Servilius Caepio adoptálta. Apja kivégzése proscriptios jellegű volt, melynek neve onnan eredt, hogy az illetőket mindenféle jogaiktól és tisztségeiktől megfosztván, nevüket nyilvánosan kifüggesztették, hogy mindenki tudhassa, hogy őket bárkinek büntetlenül szabad megölnie s hogy ők is, utódaik is minden tisztségből ki vannak zárva.

Politikai karrierje i. e. 58-ban vette kezdetét, amikor nagybátyjával, Catóval Ciprusra utazott annak szolgálati útján. I. e. 53-ban pedig Cilicia provinciában töltött be quaestor-i titulust. Ebben az időszakban hatalmas vagyonra tett szert uzsorakölcsönökből. Brutus kezdettől fogva a senatus ultrakonzervatívnak nevezhető Republikánus optimata csoportjával szimpatizált, és a Caesar és Pompeius között kitörő polgárháborúban az utóbbi mellé állt, annak ellenére, hogy Pompeius végeztette ki apját Sulla idején. I. e. 49-ben csatlakozott a politikushoz a Balkánon, majd a pharszaloszi vereség után kegyelmet kért Caesartól, aki megbocsátott neki. Ebben igen nagy szerepe lehetett Servilianak, aki ekkor már Caesar szertője volt. Nem elég, hogy megbocsátott neki, ráadásul i.e. 46-ban Gallia Cisalpina helytartójává, majd i e. 44-ben praetorrá tette.

Caesar jó barátja és egyben sógora Caius Cassius is az ellenfél oldalán vonult fel. Brutus hatására Caesar neki is megkegyelmezett, ennek ellenére egyik férfit sem tudta a maga oldalára állítani. Ők ketten lettek végül a Caesar meggyilkolásával végződő összeesküvés vezetői.

Brutus azonban nem csak elméletben vett részt az összeesküvésben, hanem cselekedett is. Állítólag ez nagyon megrendítette a 23 tőrdöfésig talpon maradó Caesart. A gyilkosság napját március idusának nevezzük. Másnap a plebs, illetve a hadsereg, őt illetve Caius Cassiust is apagyilkosnak kiáltotta ki, így hiába egyeztek meg caesariánusokkal, hogy tettüket nem fogják szankcionálni, mégis menekülniük kellett. Végül Brutus Athénba ment, Cassius pedig Szíriában vette át a hatalmat.

I. e. 43. áprilisában a mutinai háborúban elért győzelem hatására a senatus imperium maiust szavazott meg számukra, amit igyekeztek kihasználni: pénzt vertek, a keleti provinciákat hatalmas, előre beszedett adókkal sújtották, fosztogattak, sarcot szedtek be, és igyekeztek sereget gyűjteni. Végül a II. triumvirátus csapataival kellett összecsapniuk Kr. e. 42-ben, a macedóniai Philippinél. Az első ütközetben Brutus Octavianus seregével szemben győzelmet aratott, ám Cassiust legyőzte Antonius, mire öngyilkos lett. A második összecsapásra három hét múlva, október 23-án került sor, amikor a republikánus hadak végleg vereséget szenvedtek. Ekkor Brutus is öngyilkosságot követett el.

Mint utólag kiderült, az összeesküvőknek hosszú távú hasznuk nem keletkezett a merényletből, hiszen gyakorlatilag mindegyiküket megölték 3 éven belül, akit nem az maga végezte el a munkát, és lett öngyilkos, mint láttuk Brutus is az utóbbiak táborát szaporította.

Both comments and pings are currently closed.

Hozzászólások lezárva.


©2000-2017 Numismatics Hungary. Minden jog fenntartva!
A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a jogtulajdonos engedélyével lehetséges.