Az éremtan az egyik legrégebbi történeti segédtudomány. Segítségével megtudhatjuk, hogy miről mesélnek pénzeink, hogyan gondolkodtak eleink, mit akartak kifejezni a pénz kibocsátói egy-egy új veret képi világának megválasztásával. Emellett az érmek és bankjegyek számtalan információt hordoznak arról a korszakról, amelyben születtek.

Kezdetek

A numizmatika hazánkban több évszázados múltra tekint vissza, tudományos igényű művelését Schönvisner István (1738-1818) kezdte, akit Mária Terézia 1778-ban nevezett ki a pesti Királyi Magyar Tudományegyetemen az érem- és a régiségtan professzorává. Schönvisner jelentős régészeti és numizmatikai munkásságot fejtett ki, nevéhez fűződik többek között a Széchényi Ferenc gróf által megalapított Magyar Nemzeti Múzeum első éremgyűjteményi katalógusának elkészítése.

Kutatási területek

A numizmatika hagyományosan két részterületet foglal magában: az úgynevezett leíró éremtant (Münzkunde), amely az érmek/érmék szűkebb értelemben vett vizsgálatával (meghatározás, tipológiai és fizikai sajátosságok) foglalatoskodik; és a pénztörténetet (Geldgeschichte), amely a pénznek a különböző történeti korokban a társadalomban és a gazdaságban betöltött szerepét vizsgálja (pénzérték-viszonyok, árak, árfolyamok stb.). A numizmatika mindkét ága jelentős hagyományokkal rendelkezik nálunk is, fontos segítséget nyújtva más történeti tudományoknak, így például a felirattannak (epigráfia), a címertannak (heraldika) vagy a régészetnek.

Korszakok

A pénz több évezredes története során számos fordulóponton, minőségi és mennyiségi változáson ment keresztül: nemcsak anyaga, hanem társadalmi megítélése is többször változott. Ezek a történeti mérföldkövek jól elkülöníthető korszakokat jelölnek. A kezdeti időszak egészen a Római Birodalom bukásáig, sőt bizonyos szempontból a már görög nyelvű Bizánci Birodalom megszületéséig tart: az ekkor vert pénzekkel egy önálló éremtani tudományrész, az antik numizmatika foglalkozik. A második nagy korszak a középkori és az újkori pénztörténet időszaka, amely a nemzeti pénzrendszerek létrejöttéig csaknem másfél ezer évet foglal magában. Ez az időszak három időbeli egységre oszlik: a denár- (Magyarországon: 1000-1325), a garas- (1325-1500) és tallérperiódusra (1500-1892). Az utolsó, de immár leáldozóban lévő korszak, a nemzeti pénzrendszerek kora napjainkban záródik le Európa történetében, hiszen az euro megjelenésével ismét átléptünk egy pénztörténeti időszak határán.

Források

A numizmatika mint történeti tudomány legfontosabb forrásai maguk a pénzek (ezek lehetnek fémpénzek, tehát érmék, de lehetnek bankjegyek is), ám fontos szerepük van az írott forrásoknak és a képi ábrázolásoknak is. Az írott források közül különösen is fontosak a különböző törvények, rendeletek, de hasznos adalékokkal szolgálhatnak az adásvételi szerződések és a végrendeletek is. A képi ábrázolások tanulmányozása a pénz társadalomban betöltött szerepének vizsgálatában, de a keltezési, technológiai kérdésekben is segítheti a kutatót.

Az érme

A törvényes fizetőeszköznek minősült, illetve minősülő fémdarabot (pénz)érmének nevezzük. Az érme legfontosabb, kötelező alaki kelléke a kibocsátóra vonatkozó utalás (megnevezés, címer, portré). Járulékos alaki kellékek, tehát az évezredek során nem szükségszerűen jelentek meg a pénzeken: a névérték, a kibocsátás éve, a készítő verde verdejegye. A kibocsátóra történő utalások mindig, a járulékos alaki kellékek pedig rendszerint az előlapon találhatóak meg. A forgalmi pénzérméket eleinte öntéssel, a későbbiek során kézi veréssel készítették, pénzeink a középkor vége óta gépi pénzveréssel készülnek.

Az érem

Az érem kifejezés két fogalmat is jelöl. Érmek alatt szűkebb értelemben a törvényes fizetőeszköznek nem minősülő emlékérmeket értjük, amelyek történelmi vagy személyes eseményekhez kapcsolódva készültek, rendszerint veréssel, ritkábban öntéssel. A kibocsátás oka, illetve az emlékérmen megjelenő ábrázolás alapján beszélünk történeti, személyi, városi, kegy- stb. érmekről. Tágabb értelemben az érem szó egyaránt jelöli az érmét és az emlékérmet is. Nyelvünkben ugyanis minden nyelvújító szándék ellenére nem sikerült a két fogalmat élesen szétválasztani: így éremtanról beszélünk, érmészetről alig, az érméket tartalmazó kincsleletet pedig éremleletnek nevezzük stb. Meg kell említenünk még az emlékpénzeket is, amelyek ugyan törvényes fizetőeszköznek minősülnek, de művészi kivitelezésük, alacsonyabb kibocsátási példányszámuk miatt ténylegesen fizetőeszközként nem használatosak. Emlékpénzek jeles évfordulók alkalmából, kiemelkedő személyiségek tiszteletére jelentek, jelennek meg.

Gyűjtemények

A numizmatika elsődlegesen a törvényes fizetőeszköznek minősülő/minősült tárgyakkal (azaz a pénzzel) foglalkozik, de sajátos jellegzetességeik folytán vizsgálja a pénzszerű vereteket, így az emlékérmeket, zsetonokat, bárcákat, sőt a jelvényeket és a kitüntetéseket, továbbá kutatási területéhez tartoznak a bankjegyek, valamint az értékpapírok is. A numizmatikai gyűjtemények ezért rendszerint nemcsak a régi korok pénzeit gyűjtik, hanem sok más pénzszerű, ám törvényes fizetőeszköznek soha nem minősült tárgyat is. Magyarországon a legjelentősebb éremgyűjteménnyel az 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeum rendelkezik, amelynek Éremtára több mint háromszázezer egyedileg nyilvántartott leltári egységből áll (http://www.hnm.hu).

Nagy elődök

A magyar numizmatikai kutatás számos kitűnő tudóssal, szaktekintéllyel dicsekedhetett az elmúlt kétszáz évben. A már említett Schönvisner professzor mellett meg kell említeni a szintén egyetemi tanár Weszerle Józsefet (1781-1838), akinek hátrahagyott érmészeti tábláit Rupp Jakab (1800-1879) rendezte sajtó alá, vagy középkori pénzeink mindmáig legjobb ismerőjét, Réthy Lászlót (1851-1914), a jeles pénztörténész Hóman Bálintot (1885-1951), az antik numizmatikában hatalmas munkásságot létrehozó Alföldi Andrást (1895-1981) vagy a numizmatika több részterületén is jelentős eredményt elért Huszár Lajost (1906-1987).

Numizmatikai képzés

Hazánkban a numizmatika egyetemi szintű oktatása szorosan összefonódott a régészképzéssel, szinte mindenki, aki az elmúlt évszázadokban a numizmatika tudományos szintű művelésével foglalkozott az ELTE (illetve jogelődje: a Királyi Magyar Tudományegyetem, majd Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem) régészet (eredetileg érem- és régiségtan) szakának oktatója vagy hallgatója volt. Az ókori és a középkori régészeti képzésben ma is fontos szerepet játszik a numizmatika oktatása (http://btk.elte.hu/regint). Önálló numizmatika szak működik a Bécsi Egyetemen (http://numismatik.univie.ac.at/).

Gyöngyössy Márton
egyetemi adjunktus
ELTE Régészettudományi Intézet