1918
előtt a Hasburg birodalom első papírpénzeit
1762 július 1-én keltezéssel bocsátotta
ki. Ezek az 5, 10, 25, 500, 100 Forintos címletű
bankócédulákat a Wiener Stadt Banco
közreműködésével sikerült
kibocsátani 12millió Ft értében.
Népszerűsítés céljából
5%-os kamatozású bankkötvényekre
lehetett átváltani. A könnyű
kezelés és szállítás
miatt olyannyira kedveltek lettek, hogy felárat
is hajlandóak voltak fizetni értük.
Ezeket a bankócédulákat 1763 után
részben fémpénzre visszaváltották
és megsemmisítették 7850000 Ft értékben,
részben pedig kötvényre lehetett cserélni.
A papírpénzhiányt pótlandó
1771 július. 1-I keltezéssel új bankócédulák
kerültek forgalomba, ugyancsak 12millió Ft
értékben. Megjelentek az 500 és 1000
forintos címletek is. A magán forgalomban
való elfogadásuk még ezeknek a bankócéduláknak
sem volt kötelező.
II. József (1780-1790) által kibocsátott
1784 november. 1-i keltezésű bankócédulák
elfogadását a magyar közpénztárakban
kötelezővé tette. 20 millió
Forint értékben kerültek forgalomba.
A kötelező közforgalmú bankócédulákra
vonatkozó rendeletét halála előtt
visszavonta. I. Ferenc (1792-1835) a franciák elleni
háború finanszírozására
1794-ben 7,75 millió Ft értékben
bocsátott ki új bankócédulákat.
1796-ban 50-es címletű bankók jöttek
forgalomba 44 millió Forint értékben.
A háború ideje alatt titokban újra
kibocsátottak papírpénzt a forgalomban
lévő értékük 1798-ban
elérte a 92 millió Forintot. 1797-ben kényszerforgalommal
ruházták fel a bankócédulákat,
egyúttal megtagadták ezüstre való
beváltásukat. 1800 január. 1-i keltezéssel
megjelentek az új bankócédulák
immár 1 és 2 Forintos címletekben
is eltűnt az ezüstpénzek pótlása.
Anélkül, hogy nyilvánosságra
hozták volna folyamatosan új bankócédulákat,
hoztak forgalomba. Devalválásuk nyilvánvaló
volt. 1800-ban 1 ezüst Forint már 2 Forint
bankócédulát ért. 1805-ben
a franciák által megszállt Bécsből
a pénzjegynyomda Pestre menekült. 1806-ban
újabb kibocsátásra került sor,
ismét nagyobb mennyiségben, mint ahogy azt
meghirdették. 1809-ben mikor a franciák
újra Bécsben voltak, Pestről Nagyváradra
menekült a nyomda. Napóleon a Bécsben
megtalált eredeti nyomdaeszközökkel 1
és 2 Forintos bankócédulákat
nyomatott. A pénzmennyiség értéke
1810-ben meghaladta az 1 milliárd Forintot. A devalváció
megállapíthatatlan volt. 1810 augusztusában
100 ezüst Forint 445 papír Forintot, decemberben
960, 1811-ben elrendelték a devalvációt.
Minden 5 Forint értékű Einlösungssehein-nek
nevezett papírpénzre cserélték
be. Ezeknek a váltóforintoknak és
a hozzájuk kapcsolódó bankócéduláknak
leértékelése 1816-ban következett
be.
Az 1848-ban kitört magyar szabadságharc idején
új 1 és 2 Forintos bankjegyek kerültek
kibocsátásra. Az aprópénzhiány
enyhítésére ezek nagyed ill. nyolcad
részei is elfogadott fizetőeszközök
voltak. Magyarország terhére az Almássy
Gyula által szignált ún. "Almássy
bankót" bocsátottak ki. Az 1859-ban
Olaszország és 1866-ban Poroszország
ellen elvesztett háború újbóli
papír-pénzkibocsátást vont
magával. A fémpénz forgalomból
való eltűnése 10 krajcáros
papírpénzt hoztak forgalomba 12 millió
Forint értékben. Emellett vidéken
megjelentek a papír szükségpénzek.
1867 után a Magyarországgal való
kiegyezés után előkészítette
az aranyvaluta bevezetését. Az Osztrák
- Magyar Bank megalakulásával 1880-ban megjelent
az első kétnyelvű bankjegy. 1881,
1882, 1884, 1888-ban 1, 5, 50 Forintos címletű
államjegyek kerültek forgalomba.
A háború idején az összeomlás
szélére jutott Monarchia, 1918-ban 25 és
200 koronás bankjegyeket hoztak forgalomba, üres
hátoldalúk miatt fehérpénznek
nevezték őket.
Az Osztrák - Magyar illetve jogelődjeinek
150 éves története ezzel bezárult.
Az önálló magyar papír-pénzkibocsátás
először ideiglenes 1848, 1849-ben majd 1918-tól
véglegesen tért nyert hazánkban.
|
