Flavius Basiliscus 475. január 9 és 476 augusztusa között uralkodott, a Konstantinápolyt elhagyó Zénó trónját bitorolva. I.Leo /457-474/ császár sógora volt, akinek a felesége Aelia Verina az ő húga volt. Ennek a kapcsolatnak a révén Basiliscus komoly katonai rangra emelkedett, 465-ben még konzuli címet is szerzett. Kezdetben sikereket ér el, 463-ban legyőzi a bolgárokat, kisebb sikereket ér el a gótokkal, és a hunokkal szemben. Nővére hathatós segítségének köszönhetően Leo, 468-ban kinevezi a Karthágó elleni invázió főparancsnokává. A Vandál Királyság elleni csata a késő antik világ egyik legjelentősebb katonai művelete volt.

Több mint 11000 hajó és több mint 100000 katona kelt útra. Rettentő költségekkel járt a hadjárat. Becslések szerint a költség elérte a 64000 font súlyú aranyat, amely Konstantinápoly egy éves bevételének felet meg. A támadásra az adott okot, hogy Geiseric vandál király 455-ben kifosztotta Rómát /a vandalizmus kifejezés innen ered/.

A fő erőket Basiliscus vezette, Heraclius Líbia felől, Marcellinus Szardínia irányából támogatta. 60 km-re Karthágó partjaitól horgonyzott le Basiliscus. Geiseric békéről akart megegyezni, amire öt nap haladékot kért. Ez elég volt neki, hogy összeszedje saját hajóit, majd gyúlékony anyagokkal szereltette fel. Egyik éjszaka váratlan támadást intéztek az őrizetlen római hajóhad ellen. A támadó hajók felgyújtották a római hajóhad nagyobbik felét. A csata hevében Basiliscus elmenekült a helyszínről, őt követte a megmaradt hajóhad. Főként alkalmatlanságát jelölik meg a források a kudarc okaként, de megvesztegetésről is szó lehetett.

Az egész expedíció kudarcba fulladt. Konstantinápolyba visszatérve Basiliscus a Hagia Sophia-ba menekült, a nép, és a császár haragja elől. Megint Verina volt, aki megmentette, elérte, hogy megbocsásson neki Leo. A száműzetést nem kerülhette el, visszavonult Heraclea városába, Trákiába.

471 és 472 között Basiliscus ismét előtérbe került. A germán hatás jelentős volt I.Leo udvarában ebben az időben. Az alán Aspar viselte a Magister Militum címet, akinek a meggyilkolásában Basiliscus jelentős szerepet játszott. Ezután Trákiában felkelés tört ki, amit unokaöcccse segítségével levert. Ezután 474-ben megkapta a caput senatus rangot, ami a legfőbb szenátor címének felet meg.

Leo halálát követően a „barbár” származású Zénó került /mai török területről származott/, aki nem volt népszerű sem a lakosság, sem a germán származású hadsereg között. Felkelés tört ki ellene, a germán parancsnok Theodoric Strabo, Basiliscus unokaöccse Armatus és Illus generális vezetésével. Verina /ismét előtérben!/ meggyőzte Zénót, hogy hagyja el Konstantinápolyt, így megnyitva az utat testvére trónra lépéséhez. Basiliscust 475 január 9-én császárrá választották a Hebdobom palotában, a miniszterek és a szenátus által.

Kezdetben minden jól alakult, új dinasztia alakult, felesége Aelia Zenobis augusta rangot kapott, míg fia Marcus előbb cézár, később augustus rangot nyert el.

A problémák azonban hamar jelentkeztek, mivel üres volt a kincstár, így adókat vetett ki, ráadásul az egyházat is sarcolta, ezen kívül uralkodása elején Konstantinápolyt tűzvész pusztította, rengeteg ház, templom, könyvtár porig égett.

Elvesztette sorban Strabo, Armatus és Verina támogatását is. Testvére szeretőjét kivégeztette, mivel Verina Patriciust támogatta a trón megszerzésében.

A kor jellegzetessége volt a vallási megosztottság. Két fő ág, a Miaphysiták és a Chalcedoniaiak két ellentétes álláspontot képviseltek. Az előbbiek szerint Krisztus csak isteni természettel van felruházva, míg utóbbiak szerint emberi és isteni tulajdonságai vannak. A Chalchedoninai zsinaton 451-ben a pápa és a keleti püspökök is krisztus kettős természetét támogatták. Ekkor úgy nézett ki, hogy ez az álláspont kerekedik felül. 475. április 9-én Basiliscus körlevélben tudatta, hogy elutasítja a zsinat határozatát, amit a legtöbb püspök alá is írt. Kivétel volt a konstantinápolyi pátriárka, Acacius akit a város is támogatott. Tiltakozásul ekkor a Hagia Sophia ikonjait fekete drapériával fedték be.

Basiliscus körül elfogytak a támogatók. 476 nyarán mikor híre érkezett, hogy Zénó visszatér Konstantinápolyba, hadvezérét Armatust küldte ellene. Ő azonban átállt Zénó oldalára, akivel együtt érkezett Konstantinápoly alá. A szenátus megnyittatta a város kapuit, Zénó visszavette az uralmat. Basiliscut, feleségét és fiát Marcust Kappadókia erődjébe vitték ahol egyszerűen halálra éheztették őket.

Basiliscus

Pénzverése

Verdék: Konstantinápoly, Thesszalonika.

Önálló kibocsátású pénzei között kétféle solidust, kétféle tremissist, miliarensét, fél siliqua-t, és egy AE4 típust ismerünk. Mindegyik igen ritka.

Fiával közösen két solidust ismerünk, ebből csupán a képen látható példányon jelenik meg Marcus ábrázolása. Nagyon ritka típus. A közös pénzeken csak a köriratban szerepel Marcus, illetve monogramja van jelen a bronzpénzen.

Ezen kívül egy tremissis és egy AE4 közös veret még.

Az érme leírása:

Előlap: D.N. bASILISCI ET MARC.P.AVG. sisakos mellkép szembe, kezében pajzs és lándzsa

Hátlap: SALVS REIPVBLICAE. Basiliscus és Marcus trónon ül szembe, szelvényben CONOB