| |
| Árpád-házi
érmék 1. |
|
|
I.
(Szent) István ( 997-tõl fejedelem,
1001-1038-ig király )
| |
|
Elsõ
államalapító királyunk. Keresztény szellemben
nevelkedett, a pogány Koppány legyőzése után koronát
kért a pápától, amivel megkoronázták. A fejedelemség
így alakult át keresztény királysággá. Szent István
feladataként a keresztény hit terjesztését, az
egyház szervezését, a pogány rend megtörését,
az államszervezet kialakítását tűzte ki célul,
és a törvénykezés révén az új jog bevezetését.
Mindezt befolyásolta a rendkívül bonyolult és
kényes külpolitikai helyzet. Évtizedekig harcolni
kellett a pogány törzsi lázadásokkal. Ezzel párhuzamosan
kiépíti a királyi vármegyék hálózatát, és formálódnak
a királyi udvar intézményei. Évente törvénykezési
napokat tartott és folyamosan adta ki a törvénykönyveit.
Püspökséget szervezett, kolostorokat alapított,
és bevezette a tizedet az egyház fentartására.
Utolsó évtizedét személyes tragédiák és politikai
problémák jellemezték. Egy vadászaton 1031-ben,
váratlanul meghal egyetlen fia Imre.
Unokaöccsét Orseolo Péter teszi meg örökösévé.
Székesfehérvárott halt meg 1038-ban.
|
|
| |
|
I.
(Orseolo) Péter
(
1038 - 1041 ) ( 1044 - 1046)
| |
I.
Szent István unokaöccse, Velencében született.
Majd helyi belviszonyok miatt István udvarába
menekül. István udvarában a testőrség parancsnoka
lett, majd Imre halála után Vazul és fia helyett
a király Őt jelöli ki uralkodójául.
1038-ban foglalta el a trónt első alkalommal.
Hithű keresztény, de belpolitikáját nem tudta
kézben tartani, István kiépített kormányzatát.
Főbb tisztségekbe németeket és Itáliáikat ültetett.
Az özvegy királynét, Gizellát uradalmai és kincsei
nagy részétől megfosztva Veszprémbe száműzte.
Németellenes hadjárata idején az elégedetlen
urak Aba Sámuel (István sógora) vezetésével
fellázadtak a király ellen. Péter ellenségétől
III. Henriktől kért segítséget de ez alatt Aba
Sámuelt királlyá koronázták.
Aba Sámuel halála után Péter másodszor (1044-ben)
is elfoglalja a trónt, III. Henrik hatalomba
helyezésével Fehérvárott, és Péter vazallusi
esküt tett neki.
A hatalom megszilárdítására se, ereje se bázisa
sem volt. A Vata-féle pogány felkelést elfojtotta,
de a pogány mozgalom által vívott Vazul-fiak
(András, Levente, és Béla) ellen nem volt ellenszere.
Péter Moson felé, menekül, de Zámolynál elfogták,
és szeme világától megfosztották, néhány nap
múlva meghalt.
|
|
| |
|
| I.
(Aba) Sámuel
(1041 -1044 ) |
| |
Rövid
uralkodása ellenére Aba Sámuel egyike a legvitatottabb
királyainknak. Egyes források szerint csupán egy főúri
csoport vezetője, mások a lázadó vezérek utódjának
vélik. "Népi uralkodónak" is ábrázolták, aki az előkelők
helyett parasztokkal vette körbe magát, velük lovagolt,
társalgott.
A történelmi kutatások bebizonyították, hogy nem volt
németellenes "nemzeti király" hiszen szláv és német
bizalmasai voltak. A keresztény valláshoz való hitét
a sári (Abasár) monostor bizonyítja. Népi uralkodónak
való feltüntetését arra a krónikás hagyományra építették,
hogy a király ellen fellázadt urak közül ötvenet kivégeztetett,
ugyanakkor a közrendűeket nem bántotta. Uralkodása
alatt püspökeivel szorosan együtt működött. III. Henrik
1044-ben betört az országba.
A döntő harcot Ménfőnél vívták, Aba csatát vesztett,
majd üldözői elfogták és megölték. Monostorában, Sáron
van eltemetve. Későbbi krónikás leírás szerint, mikor
ideiglenes nyughelyén, sírját felnyitották, ruháit
és szemfedelét épen találták és sebei begyógyultak.
|
| |
|
| I.
András
( 1046 - 1060 ) |
| |
A
megvakított Vazul gyermekei cseh majd lengyel földre
menekültek. András Kijevben állapodott meg, ahol feleségül
vette Bölcs Jaroszláv fejedelem leányát, Anasztáziát.
Magyarországon 1046-ban Péter a király. A királlyal
elégedetlen főurak hazahívták Andrást, aki legyőzte
Pétert. Péter elűzése miatt a német császár 1051-ben
és 1052-ben az országra támad.
Várható volt, hogy ez bekövetkezik, ezért András 1048-ban
Lengyelországból hazahívta kitűnő katona hírében állott
Béla öccsét. Az ifjú herceg így megkapta az ország
harmadát, ahol önállóan kormányzott. A németekkel
vívott harcban (1051 Vértes, 1052 Pozsony) Béla nagy
győzelmet aratott. A két testvér együttműködése megromlik,
András a királyi trónt öccsének ígérte, de közben
fia született.
Az ötéves Salamont eljegyezte a német császár lányával.
Fiát 1057-ben királlyá koronáztatja. 1059-ben András
korona és kard közötti választással próbára teszi
Béla herceget. Bár Béla a kardot választotta, mégis
kénytelen volt Lengyelországba menekülni, ahonnan
hadseregével tért vissza bátyja ellen, és 1060-ban
legyőzte a királyt. András király sírja a Tihanyi
Apátságban van.
|
| |
|
| |
|
|
|
